Hát ezt is megéltük. A tehetetlenség, az. Meg az unalom. Szép az étel, közben meg Loitumát hallgatok. Kicsit szomorkás, talán ebben is hasonlítunk finn barátainkra.
No szóval nincs vipera, főleg nem Magyarországon, már csak azért sem, mert nem őshonos, meg a hódfejű is megmondta, és akkor az tényleg úgy van. Nem igaz, ebben az országban senki nincs, aki az asztalra csapna és a szemébe vágná ennek a csürhének, hogy ez nem megy így tovább! Nem akarok vérontást, igazságot, békét, tisztességes életet akarok! Nem tartozom a jelen rendszer haszonélvezői közé, ahhoz a gerincemet kicsit meg kéne puhítani, amit magamtól nem fogok. Persze ne kiabáljuk el, még fordulha túgy a világ kereke, hogy acélbetkóssal segédkeznek a dologban.
Néha úgy érzem, elvakult vagyok, néha szubjektív vagyok. De ebbe bele lehet őrülni. Ez az állapot, ez a létforma nem tartható. A világ, a magyar helyzet robbanásra kész. Azt írja a Bayer, ez már nem tart soká, hétfővel véget is ért. De könyörgöm, mikor fogunk ebből bármit is látni? Mikor fogunk tisztán látni? MIkor kelünk egy tiszta, új napra, amikor érdemes lesz kimenni az utcára, amikor érdemes lesz körülnézni a városban, és ,egelégedéssel, gyönyörködve leülni egy padra? Utópia.
Szép napot mindenkinek!